„Igen furcsa, hogy bármilyen csinos is egy nő, saját neme soha nem ismerheti el anélkül, hogy ne tartanák rögtön ádáz ellenségének vagy megrögzött hízelgőnek.”
Jane Austen legalább olyan jól szórakozhatott e művek megírása közben, mint amikor én ezt végigolvastam... 😀 Az első oldalak után fel is merült bennem: komolyan kell ezt vennem? Mi ez, egy paródia? De aztán elkezdtem olvasni...
Austen történeteire talán az a szó illik a legjobban, hogy emberiek. Átlagos emberek mindennapi érzéseit, hétköznapi életét mutatja be olyan lebilincselően, hogy nem lehet letenni a könyveit.
Pont ettől olyan különlegesek és egyediek a művei, mert az unalomban, a megszokott kisvárosi vagy falusi létben, ahol elsőre úgy tűnik, hogy semmi sem történik, tökéletesen ábrázolja az élet drámáit, tragédiáit és komédiáit.
Fő témája az emberi érzelmek voltak, hisz úgy vélte, hogy az alapvető emberi értékeken túl a legfontosabb, hogy megtaláljuk és megvalósítsuk önmagunkat.
"Attól a pillanattól, hogy megpillantottam, biztos voltam benne, hogy eljövendő boldogságomat neki köszönhetem majd."
A szerelem és az érzések gyönyörű bemutatása mellett ironikusan kritizálta a korabeli társadalmat is. Regényeinek főszereplői mindig olyan hölgyek, akik intelligensek, erősek, és szembe akarnak és mernek fordulni az adott társadalmi korlátokkal, az akkori szokásokkal, hagyományokkal, hogy kiteljesedhessenek.
Ahogyan az Értelem és érzelem-ben írta: “Magam is, csakúgy, mint más, tökéletes boldogságra vágyom; s mint mindenki más, ezt a magam módján óhajtom elérni.” És valószínűleg így is tett. Nem foglalkozott azzal, hogy ki és mit szólt ahhoz, ahogyan a dolgokról vélekedett és ahogyan az életét élte. Így volt ez a szerelemben is.
"Barátságban megcsalatva,
szerelemben elárulva."
Jane Austen élete is szerelmi tragédiákkal volt kikövezve, eközben viszont a legnagyszerűbb regényeket írta, amelyek telis-tele vannak szerelemmel, érzelemmel és persze a társadalom gyengeségeivel. Az írónő ugyanis hitt az igaz szerelemben, annak ellenére is, hogy neki soha nem sikerült beteljesítenie az érzelmeit.
"Óvakodjék az első szerelemtől, és nem kell félnie a másodiktól."
Azonban Jane szerelmi életének részleteiről nem sokat lehet tudni, az biztos, hogy jól ismerte a szerelem, a csalódás és a fájdalom érzését. Hiszen aki ilyen pontosan tudja leírni és ilyen lenyűgözően tudja érzékeltetni ezeket az érzelmeket a regényeiben, az legalább egyszer ezeket átélte.
A korai műveinek e kötete vidám és szarkasztikus alkotásokat tartalmaz, melyek nagy része befejezetlen, de még így is ajánlotta ismerőseinek elolvasásra:
"Az, hogy ön nagylelkű támogatásában részesítette a befejezetlen történetet, amelyet már merészkedtem önnek ajánlani, arra bátorít, hogy önnek ajánljak egy másodikat is, mely épp olyan befejezetlen, mint az első."
Meglepő és példátlan merészség volt a részéről, hogy abban a korban, ahol minden a hagyományon, a tiszteleten és jómodoron múlt, ilyen nyíltan papírra merte ezt vetni.
Természetesen nem lehet, sőt nem szabad a nagyregényeihez hasonlítani ezt a gyűjteményt, hisz ebben igazi fricskák voltak az írásai, rengeteg humorral és társadalomkritikával.
Aki már ismeri, olvasott tőle, annak szórakoztató kikapcsolódást fog nyújtani. Aki viszont eme kötetével szeretne elsőként megismerkedni, annak az olvasónak egy új esélyt kell adnia Austennek, akár egy nagyregényével...
Számomra fantasztikus élmény volt, az örök klasszikus, a Büszkeség és balítélet után. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi humort, ennyi iróniát, ennyi fantáziát tud produkálni.
Olvassátok! Megéri!
Könyv adatok:
Szerző: Jane Austen
Cím: Szerelem és barátság
Kiadó: Helikon
Kiadói sorozat: Helikon zsebkönyvek 11.
Kiadás éve: 2015
Fordította: Kada Júlia
Versrészleteket fordította: Dunajcsik Mátyás
Oldalszám: 158
/Ingryd/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése