Lőrinc László: 25 szelfi az Árpád-korból

Tényleg!? Hogy volt, hogy nem volt...? 

Mi lett volna, ha a Facebook már létezett volna a Honfoglalás kezdetétől fogva? Mit posztoltak, lájkoltak és osztottak volna meg a magyar történelem valós és kitalált szereplői? Vajon ők is trollkodtak volna egyes képek alatt?

Könyv adatok:

Szerző: Lőrinc László

Cím: 25 szelfi az Árpád-korból

Kiadás: Kolibri Kiadó

Kiadás éve: 2019

Illusztrálta: Bertóthy Ágnes, Rátkai Kornél

Oldalszám: 160

Fülszöveg:

Honfoglalás, csata, királyi esküvő – vajon milyen szelfiket posztoltak volna ezekről az eseményekről Árpád-kori eleink, ha íj, bárd és lúdtoll helyett okostelefont tartanak a kezükben? Merthogy lelkesen posztoltak és kommenteltek volna, az tuti.

Árpád vezér, István király, Gizella királyné, Szent Margit vagy épp Gellért püspök ezeken a rendhagyó történelemórákon hús-vér emberként jelennek meg: örülnek, sírnak, és persze húzzák egymást.

És hogy mi történhetett valójában – mi az, amit a történészek biztosan tudnak –, a fejezetek végén található összefoglalókból derül ki.

A szarkasztikus humorral, a népszerű közösségi oldalra jellemző nyelvhasználattal írt válaszokat megtaláljuk a könyv lapjain. A kötet célja, hogy mosolyogjunk egy jót, felidézve a történelemórák unalmát. A téma iránt érdeklődők vagy jó messzire hajítják eme könyvet vagy ősmagyar bajszuk alatt jókat kuncogva falják minden sorát. 

Óriási ötlet volt Facebook-ra hangolni a magyar történelem ezen részét, hiszen nem könnyű azt közel hozni a fiatalokhoz, fenn kell tudni tartani a figyelmüket, és ezt senki sem tudhatja jobban egy tanárnál. Lőrinc László, a szerző tudniillik az, történelem- és drámatanár, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke, számos történelemtankönyv, segédkönyv és történelmi cikk szerzője, a legendákat cáfoló tenyleg.com elindítója és szerkesztője.

Az előszóban a szerző így mutatja be a könyvet:

„Egy kivétellel az összes fejezet szelfivel kezdődik, majd a posztoló és az ismerősök kommentjei következnek a Facebook és az Instagram játékszabályai és látványvilága szerint.”

A szerző végigmegy az Árpád koron: a történelmi alakok a jelentős eseményeket egy szelfi és egy kommentfolyam során osztják meg az olvasókkal, megjelölve a helyszínt és az időpontot is. Ahogy teszi ezt a mai ember is az okostelefonján.

A kor jeles alakjai, királyai, királynői, magasrangú földesurai, egyházi személyei vagy éppen közemberei mind ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy megosszák gondolataikat a nagyközönséggel. Beszólogatnak egymásnak, utalgatnak eseményekre, szokásokra, s mindezt olyan közvetlen módon és szlengben, hogy mindez könnyen érthető, pörgős és humoros, mégis tanulhatunk belőle.

„Nem egy óriási nagy történelemhamisítás az egész?! De. Kicsit az. Mentségemre szóljon, hogy ezt be is vallom. Vagyis: egy őszinte csaló előre bejelentett hamisítása következik. Ez még mindig sokkal korrektebb annál a titkos és letagadott változatnál, amit a krónikások és történelemírók nemzedékei évszázadokon követtek és követnek el, méghozzá tudós álca mögé bújva…”

A történelmi szelfik alatti üzenetváltásokban valós és fiktív személyek egyaránt megszólalnak. Mint például Árpád bejelentkezik a Vereckei-hágóról, Aquinói Szent Tamás meggyanúsítja Boldog Özsébet azzal, hogy kamuprofilt működtet, Vak Béla és Ilona "royal wedding"-jéről posztol, Kézai Simon igencsak henceg azzal, hogy végre befejezte krónikáját, III. Ince pápa dühében felkiált, hogy "a terembulláját ennek a II. Andrásnak", de megtudhatjuk azt is, hogy a böjti időszakban igencsak elterjedt volt hazánkban a teknősbékával, rákkal és csigával készült zabkása, valamint hogy ők is tartottak "háziállatot", jelen esetben sólymot. 

"Talabor: Nagyon unom ezt a sok sólymos posztot. Mindenki a kis
házi kedvencét teszi ki.
Piroska: Most mi ezzel a baj? Én is kitettem a sólymomat.
Talabor: Unalmas és gyerekes. Például miért nem posztoltok macskát?
Kövecs: Macskát??? Miért éppen macskát?"

Az így kialakított fejezeteket pedig az 1-2 oldalas tanári magyarázat zárja le, megmagyarázva a korábban olvasottakat: ki volt valós személy, mennyit és mit tudunk róla, illetve a helyszínekről és az adott korról. Ráadásul tele volt apró érdekességekkel, olyan információkkal, amiket egy történelemtankönyvből nem valószínű, hogy megtudnánk. Sőt könnyítve az olvasást, vastagon szedték a "lényeget". Sőt a szerző figyelt arra is, hogy minden fogalmat (pl. várjobbágy, tized, strigák, bogumilok, kancellária, Szent Korona stb.) úgy magyarázzon meg, hogy a mai fiatalság is megértse.

A két illusztrátor, Bertóthy Ágnes és Rátkai Kornél is kitett magáért, egyedi, különleges karaktereket hoztak létre a szelfikhez, melyek színesek, látványosak és sokatmondók lettek.

"Árpád: Na jó, leereszkedünk, majd küldünk még képet.
Tarkacsu: Sokat! Panorámaképet is.
Árpád: Feszt. Körbe, panorámát."

Rendkívül szórakoztató volt ez a 25 rövidke történelmi lecke szelfikkel, vicces kommentekkel, szlenggel, lazán, néha trollkodva. A szerző ezzel számomra be is bizonyította, hogy igen, a magyar történelem lehet izgalmas és érdekes, melyre méltán lehetünk büszkék.

Na, de kinek is ajánlható Lőrinc László könyve? Mint a jó könyvekkel általában lenni szokott, azt mondhatom, hogy mindenkinek – tíz éves kortól tulajdonképpen bármeddig, hiszen kortalan. :)

Remélem a folytatás hozza az első kötet színvonalát, hisz a következő kötet a török korba kalauzol el bennünket, ahol kiderül ki mit evett, hol lakott és mivel dicsekedett el a közösségi médiában...

A könyvet a Kolibri Kiadó játékán a "Szelfizz az ősöddel!" című fotópályázaton nyertem.