Frida Kahlo

“Ki volt Frida Kahlo? Erre nem lehet pontos választ adni. Annyira ellentmondásos és sokrétű személyiség volt, hogy elmondható, több Frida is létezett. Talán egyikük sem volt az az egy, aki lenni szeretett volna.”

Frida Kahlo festészete színes, megrázó, őszinte, brutális, elkeserítő és egyben gyönyörű.

                                               

Frida Kahlo (teljes nevén: Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón) 1907. július 6-án született Mexikóváros egyik külvárosában, Coyoacánban, a Kék Házban (La Casa Azul).

Frida apja, Guillermo Kahlo fényképész Mexikóba költözött, ahol első felesége halála után elvette a spanyol-indián származású Matilde Calderón y Gonzálezt. Négy lányuk született, Frida volt a harmadik.

1910-ben elkezdődött a mexikói forradalom, amely megdöntötte Porfirio Díaz uralmát. Frida Kahlo ezt az esztendőt - az új Mexikó születését - tekintette saját születési évének. Apja a legtehetségesebb gyermekének tartotta, ezért fiaként nevelte, azt remélve, hogy a helyébe lép majd, így Frida fényképészsegéd lett apja műtermében. 1916-ban jobb lába gyermekbénulás miatt elsorvadt és megrövidült.

1921-ben a mexikói kormány hatalmas muráliát rendelt a már elismert festőtől, Diego Riverától, aki visszatért az országba, miután 14 évig élt Európában. 1922-ben testvérei között egyedüliként beiratkozott a középiskolába, melyet a mexikói elit gyermekei számára tartottak fenn. Ekkortájt ismerkedett meg Diego Riverával, aki állami megbízásra festette az iskola aulájának falára a Teremtés című falképet.

1925-ben Frida súlyos buszbalesetet szenvedett. Az őt szállító busz összeütközött egy villamossal. Több helyen szenvedett törést, belső sérüléseket. A gerince több ponton is eltört, és egy korlát gyakorlatilag felnyársalta. Több hónapnyi ágyhoz kötöttség miatt kezdett festeni. Képei tükrözik a túlélésért folytatott küzdelmét és fájdalmát.

1926-ban megfestette első olajfestményét, az Önarckép bársonyruhában című alkotását, amit később barátjának Alejandro Gómez Ariasnak ajándékoz, hogy visszahódítsa a fiút.

1928-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba.

1929. augusztus 2-án a 22 éves Frida feleségül ment a 42 esztendős Diego Riverához. Néhány közeli barát részvételével tartották meg a polgári esküvőt. A szertartás után a társaság a La Casa Azulba ment. A családi összejövetelre Diego exét, Lupe Marínt is meghívták, aki természetesen összekülönbözött Fridával. Az esküvő és annak utóhatása híven tükrözte későbbi közös életük minőségét.

1932-ben Frida elvetélt Detroitban, ahol Rivera freskót készített az Istitute of Art megbízásából, majd a New York-i Rockefeller Centernek dolgozott. Ekkor hangzott el Frida szájából leggyakrabban idézett megjegyzése: “Két súlyos baleset ért életemben. Az első, amikor maga alá gyűrt a villamos. A második Diego volt.” 

Szeptemberben meghalt Frida édesanyja. 1934-ben a házaspár visszatért Mexikóba. Diego viszonyt kezdett Frida húgával, Cristinával. Frida megunta férje hűtlenkedését, elköltözött tőle és Isamu Nogshi szeretője lett. 1937-ben Trockij és felesége menedéket kértek Mexikóban, és a La Casa Azulban is szívesen látott vendégek voltak. Az orosz forradalmár és Frida intim kapcsolatba kerültek egymással. 1938-ban André Breton Mexikóba érkezett, aki Fridáékkal hosszú beszélgetéseket folytatott a politikáról és a kultúráról. A New York-i Julien Levy Galériában megnyílt Frida Kahlo első kiállítása, ezzel elkezdhette festményei értékesítését. Majd Nickolas Muray fotóművész szeretője lett.

1939-ben a szürrealisták Fridának ajánlották egyik kiállításukat Franciaországban, ahol megismerte Kandinszkijt és Picassot is. Nyár végére a házaspár elhidegült egymástól és különköltöztek. Novemberben pedig kimondták Frida és Diego válását.

1940-ben Frida dr. Eloessernek köszönhetően orvosi kezelésnek vetette alá magát San Fransiscóban. Augusztusban ismét összeházasodott Diegoval.

1941-ben meghalt Frida apja, így a pár a La Casa Azulba költözött.

1943-ban Frida tanítani kezd az Esmeralda művészeti iskolában, de később egészségügyi problémái miatt csak otthon tudta fogadni a tanítványait. 1946-ban Mózes című alkotásáért állami kitüntetést kapott. 1949-ben a jobb lába elüszkösödött. 1950-ben egészségi állapota tovább romlott. Kilencszer műtötték meg a gerincét. A csontátültetés miatt komplikációk léptek fel, ezért Frida az év nagy részét kórházban töltötte. 1951-re végleg kerekesszékbe kényszerült.

1952-ben csendéletek festésébe kezdett, haláláig összesen 13-at készített.

1953-ban Mexikóban először jutott önálló kiállítási lehetőséghez barátnője, a fotográfus Dolores Álvarez Bravo jóvoltából. Élete végére elismert művésszé vált, mind hazájában, mind külföldön. Jobb lába menthetetlen volt, ezért térd alatt amputálni kellett. 

1954. július 13-án meghalt. A hivatalos iratok szerint a halál oka tüdőembólia, bár egyes feltételezések az öngyilkosság lehetőségét sem zárták ki. Testét elhamvasztották és hamvait a Casa Azulban helyezték örök nyugalomra. 

Az 1957-ben elhunyt Diego Rivera végakaratának megfelelően 1959-ben megnyílt a Frida Kahlo Múzeum a La Casa Azulban. 

A róla szóló könyvek...

A kiállítás apropóján került először a kezünkbe Frida Füveskönyve, először a kötet borítója, valamint a hátoldalán található egyszerű mondat fogott meg: “Merj élni, meghalni bárki tud!”

Utána megnéztük a róla szóló filmet, később elmentünk a kiállításra, végül elolvastuk a könyvet(plusz még 2 másikat is).

Szerző: F.G. Hagenbeck

Cím: Frida füveskönyve -
Rejtélyek, vágyak, receptek

Eredeti cím: Hierba Santa

Eredeti megjelenés: 2009

Hazai megjelenés: 2012

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Borító: puhatáblás

Fordította: Kepes János

Oldalszám: 346 oldal

Ára: 2999,-

F.G. Haghenbeck Frida füveskönyve című művében írja, hogy “Frida személyes tárgyai közt volt egy fekete kis füzet amit ő “Füveskönyvnek” nevezett. Recepteket gyűjtött benne. Halottak napjára ezekből készült az áldozati ajándék. A hagyomány szerint november 2-án az Úr rövid földi látogatást engedélyez az elhunytaknak, vagyis ilyenkor oltárt illik emelni amelyen bársonyvirág, szentjánoskenyér, letűnt időket idéző fotográfiák, ájtatos képek, misztikus illatú füstölők, cukorkoponyák, a túlvilági út megvilágítására szolgáló gyertyák, valamint kedvenc ételeik fogadják őket.”

Haghenbeck regénye ezeket az ételeket, szokásokat tartalmazza, valamint a hozzá kapcsolódó életrajzi eseményeket eleveníti fel. Minden egyes fejezet végén egy-egy illatos, fűszeres, jellegzetes mexikói étel receptje található (pl.: Tortillaleves, Mexikói rizs, Narancsos omlós sütemény, stb…) Frida fekete füzetét először a Palacio de Ballas Artesben, a Frida Kahlo születésnapján rendezett kiállításon mutatták be a nagyközönségnek. És állítólag a füzetnek a megnyitó napján nyoma veszett…

A könyvecske oldalait titkos kincsek, életének egyes darabjai: receptek, versek és megjegyzések tarkították. Frida utolsóként a következő szívfájdító szavakat írta a naplójába: “Remélem, vidám lesz az út. Ezúttal nem térek vissza.”

A Füveskönyv Frida halála előtti nappal indít, majd szépen elmeséli az életét. Bemutatja a családját, a rokonait, a gyerekkorát, a felnőtt éveit, a szenvedését, a szerelmét és a végén visszatérünk a halála előtti naphoz, ezzel kap a regény egy tökéletes keretet.

A könyvben szereplő mexikói receptek rendkívül érdekesek, viszont itthon elkészíteni nem a legegyszerűbb, hiszen számos nehezen beszerezhető alapanyagot tartalmaz.

Külön érdekesség a mexikói halálkultusz részletes leírása. Nekik ez az egyik legnagyobb ünnep, ami kétnapos és ilyenkor a temetőket megtöltik a vidám mulatozók, mivel hitük szerint ekkor halottaik visszalátogatnak az élők közé. Cukorkoponyákat és lakomákat készítenek az alkalomra és mindent sárga cempazúchil virágok (Calendula officinalis, körömvirág - a “flor de muerto”, azaz a halottak napját övező ősi azték hagyományból eredő ünneplés virágai) borítanak.

A kötetben megismerjük azokat az embereket is, akiket maga Frida is nagyra tartott, a véleményük fontos volt számára, ezért a könyvben megjelenik Georgia O'Keeffe, Trockij, Rockefeller, Hemingway, Muray, Henry Miller, John Dos Santos és még Salvador Dalí is...

                                                  

A másik könyv, mely szintén a művésznő életéről szól Slavenka Draculić: Frida, avagy a fájdalomról című műve. Erről a könyvről nem igazán kiemelkedő, nem annyira részletes, inkább csak Frida fájdalmairól, szenvedéseiről mesél, amiket átélt.

Szerző: Slavenka Draculić

Cím: Frida, avagy a fájdalomról

Eredeti cím: Frida ili o boli

Eredeti megjelenés: 2007

Hazai megjelenés: 2012

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Borító: puhatáblás

Fordította: Gállos Orsolya

Oldalszám: 152 oldal

Ára: 1990,-
(sajnos jelenleg nem kapható)

A harmadik könyv, ami a kezünkbe került Frida Kahlo-val kapcsolatban az inkább egy művészeti album. Gerry Souter: Frida Kahlo - A tükör mögött című kötete gyönyörűen mutatja be a művésznő alkotásait, kiegészítve életének meghatározó pillanataival, a korszak jellemzőivel. Meglepő módon sokkal hatásosabb, sokkal valósághűbb ez az írás, mint a korábban olvasott regények. A részletes leírásokat levéltöredékek, naplóbejegyzések és a csodálatos festményeiről készült képek teszik élvezetessé.

Szerző: Gerry Souter
Cím: Frida Kahlo
Alcím: A tükör mögött
Megjelenés: 2007
Kiadó: Gabo Kiadó
Borító: keménytábla - védőborító
Fordította: Németh Anikó Annamária
Oldalszám: 160
Ára: 5500,- (sajnos jelenleg nem kapható)

A könyv több fejezetre osztja Frida életének, művészetének szakaszait. Már ezek a címek is sokat elárulnak róla (A tomboló ifjúság, Az ártatlanság halála, Señora Diego Rivera, A művészet kérdései, “Égető szükségem van pénzre!”, “Éljen sokáig az öröm, az élet, Diego…”, A vég).

A kötet fő hibája, hogy a festményeket legtöbbször nem ott helyezték el, ahol a szöveg megemlíti őket, hanem több oldalt lapozva, keresgélve kellett rábukkanni. Ezt orvosolva a könyv végére berakták az illusztrációk listáját, ami sokat segített a képek azonosításában.

A film...

Frida (2002)

Amerikai-kanadai életrajzi film, 118´ 

Rendező: Julie Taymor

Főszereplők: Salma Hayek, Alfred Molina, Geoffrey Rush, Ashley Judd, Antonio Banderas, Roger Rees, Edward Norton, Valeria Golino

Frida című film nagyon hatásos lett. Nekünk mégis hiányérzetünk volt filmnézés közben… Szinte mindent láttunk az életéről, de valahogy mégis távol maradt az egész, távol maradt Frida. Hiányzott belőle ő maga, a művész, a lélek. A szenvedései, a fájdalmai éppúgy átjöttek a filmen, mint az öröm és boldogság; de a művésziessége nem igazán. Érdemes megnézni, nagyon jó film, sőt véleményünk szerint Salma Hayek csodálatosan alakította Fridát. Szinte mindent megmutat Frida életéről,de a képeinek külön utána kell nézni. 

A Frida Kahlo - Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból című kiállítás...

A kiállítás különleges, sajátos módon vezeti végig a látogatót. A mexikói művésznő 111. születésnapja után egy nappal, 2018. július 7-én nyílt meg első hazai tárlata Budapesten, a Museo Dolores Olmedo jóvoltából. 

A 2018-ban lezárult kiállítását több mint kétszázezren látták a Magyar Nemzeti Galériában, és volt olyan, aki a többórás sorban állás után be se jutott, olyan hosszú sorok álltak a bejárat előtt…

Ezzel az utóbbi évek legsikeresebb magyarországi kiállítása lett.

Kb 1-1,5 óra alatt bejárható a kiállítás, nem untuk egy percét se és a végére nem éreztük azt, hogy megpróbálták tele zsúfolni a fejünket minden fajta információval.

Kronologikusan több kisebb részre osztották, mindegyik egy tőle származó idézettel kezdődött, azt követte életének azon időszakára vonatkoztatható életrajzi leírás, illetve a művei. Volt, ahol helyet kaptak videók, szobrok is. A legtöbb képnél érdekes elemzés is volt.

Összesen 35 festményt és rajzot állítottak ki, voltak híresebb képek, mint A törött oszlop, a Henry Ford kórház, Reménytelenül és az Önarckép kis majommal c. művei. 

Hihetetlen élmény volt a képeit élőben látni, sokkal megragadóbbak, 

szebbek, élénkebbek, mint fényképeken albumokban vagy az interneten. 

A kiállítás vége felé Frida naplójából is láthattunk képeket, az írásai mellé, illetve közé beillesztve is gyakran rajzolt / vázlatokat készített. A kiállítás végén pedig popkultúra ikonként jelenik meg.

Művészete...

A könyvek, a film és a kiállítás után elkezdtünk egy kicsit utánaolvasni, keresgélni. Érdekelt minket a munkássága, a képei, a stílusa, a kora…

Végignéztük a képeit a neten (https://www.wikiart.org/en/frida-kahlo) és lenyűgözőnek, megrázónak, mégis csodálatosnak találtuk. 

Így már érthető miért mondta róla Picasso azt, hogy “egyikőjük sem tud úgy portrét festeni, mint Frida.”

Frida Kahlo a művészettörténet egyik legkülöncebb festője. Élete és művészete elválaszthatatlan egymástól. Hazájában csak a családja és közeli ismerősei, barátai tudták, hogy fest, hisz mindvégig a férje, Diego Rivera árnyékában élt és alkotott. Művészetének legfőbb tárgya a saját élete volt. Festményei az érzéseinek állít emléket.

A mintegy 250 műtárgyat számláló “hagyatékának” jelentős része magánkézben, vagy a szülőházában, a La Casa Asulban kialakított Frida Kahlo-múzeumban található, melyet Diego Rivera a mexikói államra hagyott. Viszont a Casa Azul gyűjteményének egyetlen darabja sem hagyhatja el az épületet.

Frida életének egyik legmeghatározóbb eseményéről alkotott képe “A törött gerinc” című alkotás. Ez a kép talán a fő művei közé tartozik.

A festményt 1944-ben készítette, amikor már több gerincműtéten is túl volt. Ugyanebben az évben kezdte írni naplóját, amit haláláig folytatott.

A kisméretű kép 30,7 x 40 cm, középpontjában maga Frida áll. A félmeztelen festő azt a fehér fűző viseli a vásznon, amit az orvosok javaslatára élete végéig hordania kellett. A szenvedés, amit átélt drámai és felkavaró, ami a szürrealista festmények képi világát tükrözi.

A kopár tájból előtűnik egy karcsú test, melyet a feszes fűző pántjai tartanak egyben. A fűző alatt, belül a gerincét egy jón kőoszlop helyettesíti, mely darabjaira törik, ez a gerincsérülését jelképezi.

A testét szögek borítják, az arcán pedig könnyek folynak végig. Ez utóbbi későbbi kompozícióinak vissza-visszatérő motívuma. Állítólag a szögek és a fehér lepel a krisztusi szenvedéstörténetre utalnak. Élete utolsó éveinek szenvedéseit, kínjait csak akkor értjük meg igazán, ha megnézzük ezt a képet és elolvassuk a naplóját, mely minden kérdésre választ ad.

“Nem vagyok beteg. Csak összetörtem… de addig, amíg festhetek, boldog vagyok, hogy élhetek.” - Frida Kahlo

Másik legismertebb remekműve az óriási méretű “A két Frida” című.
A tükör régóta kulcsszerepet játszott a festményein; eleinte az ágyhoz kötöttség miatt, később pedig a valóság tükörképeként. A két Frida esetében a tükör kettőssége az asszony magánéleti dilemmájának skizofrén képi megjelenítése. Az európai nő fehér csipkés ruhában, egy szemérmes katolikus lányként, illetve sötétebb bőrű, tarka ruhás tehuana nőként jelenik meg. Utóbbi a Diego Rivera által ösztönzött egyszerű, parasztos énje. Mindkettőjük szíve látható: a venyigére emlékeztető erek egy kis amulettet és a “Fridák” szívét kötik össze egymással. Az európai Frida szíve is meghasadt: egy sebészi érfogóval fogja a közös artériát, melyből még csöpög a vér a nőalak hófehér ruhájára. 

A stílus...

A mai napig rengetegen rajonganak fantasztikus festményeiért és különleges személyiségéért is. Stílusa jelmezként a halloweeni partik elkerülhetetlen résztvevője. Sőt mi több, manapság egy újabb Frida-kultusz hódít, legyen az maga a kinézete, a színei, a hangulata… Frida ott van mindenhol, minden mennyiségben: a divat palettáján és különböző termékeken is megjelenik, pl. táskákon, mobiltokokon, ruhákon, egyéb használati tárgyakon, más festményekbe belerajzolva, tetoválásként...

Igazán érdekes, hogy hogyan szivárgott be észrevétlenül a divatba és a mindennapjainkba...

Idézetek forrása: a fent említett könyvek és a kiállítás kiadványa

Képek forrása: a fent említett könyvek, Google, Wikipédia és Pinterest