Egy napsütéses tavaszi délután kezdődött a kalandunk a kuflikkal. Amikor egy elhagyatott réten találtuk magunkat...
Egyből felkeltette az érdeklődésünket a rét és annak lakói. Ránéz az ember és azt mondja, nem szépek ezek az lények, olyan bugyuták, mit látnak ebben? És amúgy is mik azok a kuflik?
“Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli.
Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumi-
labda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető.
Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni,
honnan hova…”
Szóval ezek után az volt az első dolgunk, hogy belelapozzunk a kufli-könyvekbe. Elsőre az illusztráció tényleg szokatlan, de meg lehet szeretni. Dániel András rajzaiban az a jó, hogy itt semmi sem akar hasonlítani semmire. Nem konkrét állatokat ábrázol, hanem valamit, ami kap egy igazán vicces fantázia nevet (vagy fordítva). Az a legjobb, hogy nem csak a főszereplők beszélnek, hanem a háttér is: a nap, a felhők, a repülő és a fura lények a réten.
Egy pillanat alatt megszerettük az elhagyatott rét lakóit. Bármit csinálnak, bármit találnak ki, az mindig nagyszerű. Lehet ezt a humort nem szeretni?
Nem olyan történetekről szól, melyeknek megvan a maga kis tanulsága, inkább felfedező mesék, amik az ismeretek világába kalauzolja az olvasót. Tanítanak ezt-azt, de leginkább a szórakoztatásunkra íródtak, hogy elkalandozzunk egy másik világba, ahol bármi lehetséges, és természetesek azok, amik az életben meg sem fordulnának az ember fejében.
Szerencsére vannak fura olvasók, akik szeretik az abszurd humort és ezt a nem mindennapi képi világot, de a lényeget a gyerekek értik a leginkább...
Az első könyv egy klasszikus bemutatómese a kufli-kupacról. Ahol megismerjük a kupac lakóit, a kuflikat. Zödönt, Tituszt, Pofánkát, Fityircet, Valért, Hildát és Bélabát. A hét főszereplő mellett pedig nagy hangsúlyt kapnak a közbeszóló egyéb mellékszereplők is.
A kuflik kíváncsisága határtalan: megismerkednek különböző természeti jelenségekkel, sok fajta lényekkel találkoznak és barátkoznak, megfigyelik őket, de ami a legfontosabb: mindig segítenek egymásnak. Játszanak, lustálkodnak, kalandokba keverednek, különleges növényeket ültetnek és kreatív dolgokat készítenek a réten található dolgokból.
A kuflik kíváncsisága határtalan: megismerkednek különböző természeti jelenségekkel, sok fajta lényekkel találkoznak és barátkoznak, megfigyelik őket, de ami a legfontosabb: mindig segítenek egymásnak. Játszanak, lustálkodnak, kalandokba keverednek, különleges növényeket ültetnek és kreatív dolgokat készítenek a réten található dolgokból.
A könyvsorozat eddig megjelent kötetei:
1. Dániel András: Egy kupac kufli
2. Dániel András: A kuflik és a nagy eső
3. Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!
4. Dániel András: Jó éjszakát, kuflik!
5. Dániel András: Kuflik a hóban
6. Dániel András: A kuflik és a mohamanyi
7. Dániel András: Kuflik a láthatatlan réten
8. Dániel András: A világ első kuflizenekara
9. Dániel András: Tengerre, kuflik!
10. Dániel András: A kuflik és a szélposta
11. Dániel András: Kuflik a föld alatt
Minden kötetben két mese található, amik tele vannak meglepetéssel. Ezekből mutatunk be Nektek párat:
Szerintem mindenki legyen kufli!
Sőt szerintünk is... :D Egy nap egy hatlábú lókutya hoz a kufliknak egy különleges üzenetet: meghívót a “Zilveszteri” jelmezbálba! Ezután lázas gondolkodásba kezdenek, hogy milyen maskarába jelenjenek meg. Mint mindig, most is a réten néznek körbe, a lehetőségeket keresve. Rengeteg kacatot találnak, így Pofánka felteszi a kérdést: “- Csak tudnám, honnan került hozzánk ennyi kacat!” Bélabá rögtön el is meséli neki a Kacatok Titkos Vándorlásának történetét. De ebben a kötetben derül ki az is, hogy kuflit látni tésztaszűrővel szerencsét jelent. A végén persze jelmezekbe öltözve indulnak a bálba.
Kuflik és a mohamanyi
A kuflik arra lesznek figyelmesek, hogy valaki nagyokat sóhajtozik a réten. Bélabától megtudják, hogy ez egy mohamanyi, akiről azt érdemes tudni, hogy kizárólag mohával táplálkozik. Ha nem eszik, akkor megszürkül és csak sóhajtozik. Úgyhogy nincs más választásuk, el kell indulniuk mohát keresni.
Nagyon szeretjük a kuflik segítő szándékát, ahogy megoldották Mohamanyi mohahiányát. Mohamanyi egyébként nagyon cuki volt. Kíváncsian várjuk, hogy a következő részekben is felbukkan-e majd, ha már odaköltözött a kuflikhoz a fatörzzsel együtt, akinek egyébként zsebe van, nem odúja...
Zsebseprű a szötymag ellen
Egy álmos őszi délutánon Hilda arra az elhatározásra jut, hogy ideje kicsinosítani a kupacot. Pedig a többiek szerint nem nézett ki rosszabbul, mint máskor, vagyis nem értettek egyet Hildával. “- Hildának pucoválórohama van - súgta Bélabá”. És ezzel nekiálltak takarítani. A söprögetés után úgy elfáradtak, hogy a kupacra csend borult… így csendben, szötymagozás közben tanakodtak tovább a csinosítgatásról...
Kuflik a láthatatlan réten
Ebben a kötetben a kuflik találkoznak egy különleges jelenséggel: a köddel, és megoldják a láthatatlanság rejtélyét. Kiderült az is, hogy "ahol semmi nincs, ott elég könnyű eltévedni", illetve nem tűnt el minden, sem a rét, sem Zödön reggelije, hisz "minden itt van, csak nem látszik".
A varázsgombák világosították fel a kuflikat: a köd az, amikor a felhők lefeküdnek pihenni a rétre. Fityirc pedig ébresztődalt énekelt nekik, hogy felébredjenek. Persze nem mindenki látta a láthatatlan rétet: Hilda lemaradt róla... Végül a felhők felemelkedtek az égre, újra láthatóvá téve mindent.
A varázsgombák világosították fel a kuflikat: a köd az, amikor a felhők lefeküdnek pihenni a rétre. Fityirc pedig ébresztődalt énekelt nekik, hogy felébredjenek. Persze nem mindenki látta a láthatatlan rétet: Hilda lemaradt róla... Végül a felhők felemelkedtek az égre, újra láthatóvá téve mindent.
Ha lehet minden régi és új kufli könyvet kézbe veszünk és A-tól Z-ig elolvasunk…
Hiszen viccesek, kedvesek, aranyosak, furák és őrültek! Imádjuk őket!
Az alkotójukat is! A láthatatlan rétet is! A lámpáskukacokat is! A sok mellékszereplőt is!
A pici szövegbuborékokat, meg az apró illusztrációkat is! Egyszóval a kufliverzumot!
Természetesen a Kuflik a mozivászonra is felkerültek. De ha a mozifilmről lemaradtál, ne csüggedj, már DVD-n is megvásárolható a film.
Ezen kívül mesesorozatot is készítettek belőle. Scherer Péter remek narrátor és mostantól el se tudjuk más hanggal képzelni a kuflikat, sőt mással nem is vagyunk hajlandóak meghallgatni.
Az elhagyatott rét lakói lassan mindenhol ott vannak: bármerre nézel beléjük botlasz, találkozhatunk velük diafilmen, hangoskönyvben szintén Scherer Péter előadásában, sőt matricákon, kreatív foglalkoztató füzetben, játékokban, van kártyajáték, illetve többféle társasjáték is (Kuflinyomozók, Jó étvágyat kuflik!, Játszd újra, kufli!) és plüssfigurák is kaphatóak már.
“Se nem kifli, se nem kukac, simán kufli, ezt mondogasd!
Pattognak, mint egy labda, ugrálnak, mint egy bolha,
Színesek és csíkosak, mint egy szivárványos nyalóka.
Van köztük nagy, kicsi, vékony, dagi és olyan, aki néha csuklik,
Heten laknak egy kupacban, őőők a kuflik.” (főcímdal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése