Rupi Kaur, az indiai-kanadai költőnő csupán 28 éves, de már minden idők egyik legnépszerűbb költőjeként emlegetik. Jelenleg négy millió követője van az Instagramon. Első könyve már a magyar megjelenés előtt is nagy népszerűségnek örvendett. Bármily hihetetlen is, de ötmillió példány fogyott el belőle világszerte, vezette a New York Times irodalmi sikerlistáját, és 39 nyelvre fordították le az eredetileg angol nyelven írt verseket. Számos fiatal vette kézbe az angol kiadást, majd a Könyvmolyképző Kiadónak hála a magyart. Nekem is felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsiságomat, hogy mégis mi az oka, hogy ennyire felkapott lett e mű...
"itt állokaz áldozatonamit milliónyi nő hozott meg előttemés azt gondolommit tehetnék énhogy ez a hegy magasabb legyenés az utánam jövő nőkmesszebbre lássanak"
A beltartalom egyszeri és többszöri elolvasásra is vitaindító lehet. Váltakozva fordul elő benne a szexuális együttlétek naturális ábrázolása, valamint az igaz szerelemre való áhítozás gondolatköre.
Rupi Kaur írásai a maguk egyszerűségével rávilágítanak a világunk egyszerű dolgaira. A szerzőnő műve mégsem nevezhető teljesen optimistának vagy beteljesülést megfogalmazó lírai gyűjteménynek, sőt: állandó, visszatérő a témája: a megcsalás és megcsalatás, a szakítás/elhagyás, a kiábrándultság a jelenlegi és korábbi partnerekből, a társadalom által okozott károk, továbbá az útkeresés haszontalanságának hangoztatása.
Mindezt oly módon fogalmazza meg, hogy minden egyes Olvasónak más és más jelentéssel bírnak a versei. El lehet veszni a sorok között vagy épp magunkra találni bennük...
"nem te voltál az első szerelmemde te voltál az a szerelemamelyik mellett a többijelentéktelenné vált"
 |
| Kép forrása: Google |
"egyikünk sem boldogde egyikünknek sincs mehetnékjeújra meg újra összetörjük hát egymástés elnevezzük szerelemnek"
A kötet négy fejezetre oszlik: a fájdalom, a szeretet, a törés, a gyógyulás. Mindegyik más célt szolgál, mindben megtalálhatóak a legszebb és legridegebb emberi pillanatok (szerelem, túlélés, önelfogadás, családon belüli erőszak, abúzus, veszteség, nőiség, anyaság, fájdalom…).
A kötetben nincsen „happy end”: nem kerül a vágyakozás, a beteljesült szerelem abszolválásra, helyette kesernyés módon gondolatébresztő marad. Ez a negatív hozzáállás köszönhető a szerzőt ért atrocitásoknak: a származásának, hogy nőnek született egy olyan országban, ahol az nem becsülik meg.
 |
| Kép forrása: Google |
Rupi Kaur nemcsak ír, hanem ő is illusztrálta a könyvét. Az illusztrációk híven tükrözik lelki állapotát; sematikus, egy-egy folytonos vonalvezetésre építő, egyszerű tollrajzokat találunk, amelyek hol elvontak, hol kifejezetten természetesek.
 |
| Kép forrása: Google |
Rupi Kaur lényegében létrehozott egy új műfajt: az Insta-költészetet. A multimédiás eszközeink napról napra, szinte követhetetlenül fejlődnek, az új felületek pedig lehetőséget adnak az embereknek megnyílni. A szabadversek és a prózai írások megfogalmazása alkalmas arra, hogy a célközönség figyelmét felkeltse, és őket a szóhasználat miatt befogadóvá is tegye. A kérdés, hogy hasonlítható lesz-e a klasszikus versekhez? Fogják-e tanítani az iskolák? Mennyire lesz időtálló? És a legfontosabb: Rupi Kaur és a többi Insta-szerző tudnak-e kötetről-kötetre újat mutatni?
Nagy hátránya azonban, hogy verseinek többsége úgymond közhelyeket tartalmaz, amelyek rendre visszaköszönnek a legkülönbözőbb köntösben… Éppen ezért, nem mondanám, hogy megkedveltem a szerző stílusát és műveit. Tudom a versízlés is épp olyan, mint bármelyik másik, kinek ez, kinek az tetszik. Lehet, hogy túl klasszikus vagyok a verseket illetően (Hisz ki vetekedhetne Adyval, Petőfivel, Radnótival vagy József Attilával?), de ez - a mondanivalót kivéve - nekem nem jött be. Talán a következő kötete... De igazából elégedjünk meg annyival, hogy a költőnő képes megszólítani a YA-generációt a világ összes pontján és azt üzeni, hogy a költészet még mindig él...
Könyvadatok:
Szerző: Rupi Kaur
Cím: Tej és méz
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Illusztrálta: a szerző
Oldalszám: 208
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése